Rólunk

SVÁB ZENEI HÉTVÉGE

MAGYARORSZÁG LEGNAGYOBB NÉMET AJKÚ RENDEZVÉNYE

A BAJORSÖR-BARÁTOK HAGYOMÁNYŐRZŐ EGYESÜLETÉNEK SZERVEZÉSÉBEN, 2015 ÓTA

R ó l u n k

Történetünk egészen 2013-ra nyúlik vissza, a villánykövesdi Erdinger Fanclubot ebben az évben alakította meg 13 sörkedvelő barát. A fanclubnak a Fülemüle csárda adott otthont, ahol két alkalommal is telt házas Oktoberfestet szerveztünk. Ennek sikerét látva 2015-ben fogalmazódott meg először az egyesület alapításának ötlete. Az ötletgazda Futár János volt, aki egészen addig az említett Erdinger Fanclub segítségével próbálta összefogni magyarországi sváb ismerőseit és barátait.

Az év elején tíz lelkes sváb származású, illetve a bajor kultúrát kedvelő baráttal közösen megalapította a Bajorsör-barátok Hagyományőrző Egyesületét, amely céljaként tűzte ki a magyarországi német kisebbség összefogását, illetve hagyományainak megőrzését.

Az egyesület szervezésében azóta minden év szeptember második hétvégéjén megrendezésre kerül a kétnapos Sváb Zenei Hétvége, melynek Villány városa ad otthon, immáron 2015 óta. Minden évben egyre növekvő látogatószám mellett szórakoztatjuk az ország minden tájáról érkező sváb származású és a bajor életérzést kedvelő közönségünket. Tánccsoportok, fúvószenekarok előadásai, valamint autentikus sváb és német fogások segítik felidézni és egyben megőrizni a hovatartozás érzését.

A rendezvényre minden évben külföldi előadókat is meghívunk, ezzel biztosítva az igazi Oktoberfest-hangulatot. Az évek során így jutott el hozzánk a Schürzenjäger zenekar, Dj Ötzi, a Freddy Pfister Band, a Die Jungen Zillertaler, az Edlseer, a Zillertaler Mander és a voXXclub is.

Büszkék vagyunk rá, hogy baráti és családi erőinket mozgósítva röpke 7 év alatt sikerült felépítenünk Magyarország legnagyobb német ajkú fesztiválját.

A l a p í t ó i n k

Futár János
elnök

„Az Erdinger Fanclub telt házas rendezvényei után kapott visszajelzések megerősítettek abban a hitben, hogy igenis van létjogosultsága ennek a sváb és a bajor kultúra inspirálta fesztiválnak Villányban. A Bajorsör- barátok Hagyományőrző Egyesületének megalapítása segített nekem abban, hogy lehetővé tegyem egy sokkal nagyobb közönségnek a rendezvényünkön való részvételt. Ha őszinte akarok lenni, akkor a kezdetek kezdetén én sem gondoltam, hogy pár év alatt Magyarország legnagyobb német ajkú rendezvénye lesz a miénk. Arról pedig álmodni sem mertem, hogy mind a helyi, mind az ország német kisebbségi önkormányzatai, mind pedig a környékbeli vállalkozók támogatását is elnyerjük az évek során. Büszke vagyok arra, hogy a sváb hétvége ma már kiemelt helyen szerepel Villány életében, és persze arra is, hogy egy ilyen neves borvidéken bebizonyíthattuk, hogy a bor mellett egy igazi német búzasör is megállja a
helyét.”

Futár Zsófia
titkár

„Számomra az egyesületi tagság és a Sváb Zenei Hétvége megszervezése jelenti a kapcsot a felmenőim, a svábságom és a mindennapi életem között. Szomorú, de ha ez nem lenne, szerintem lényegesen kevesebb időt fordítanék a hagyományaink megőrzésére. Soha nem gondoltam volna, hogy ekkorára növi ki magát az az 50 fős rendezvény, amit első évben, 2013-ban sikerült megszerveznünk a Fülemüle csárdában. Az édesapám ötletének, munkájának és hovatartozás érzésének hála, ma már több ezer ember mulathat együtt velünk a villányi rendezvénytéren. Kétség sem fér hozzá, hogy a család és a barátok összefogása hegyeket mozgat, nem ismer lehetetlent. Boldog vagyok, hogy a részese lehetek, és támogathatom édesapámat az egyik legnemesebb hóbortjában.”

Becker János
elnökhelyettes

„Már az első megmozdulás óta támogatom a barátomat, Futár Jánost abban az elképzelésében, hogy létrehozzunk valami olyat, amire még nem volt példa a magyarországi német kisebbség életében. Az egyesületi tagságomnak és a rendezvény szervezésének köszönhetően újra aktívabb lettem a nemzetiségi identitásom megélésében és ápolásában. Évről évre elcsodálkozom rajta, hogy mekkora népszerűségnek örvend az a zenés hétvége, amit egy jó Erdinger búzasör és csülök társaságában álmodtunk meg 2015-ben. Bár a rendezvény utáni vasárnap
reggeleken mindig azt gondolom, hogy lehetetlen lesz újra megugrani azt a szintet, ahová az elmúlt években
azt a bizonyos lécet tettük, de aztán mégis mindig sikerül. A visszatérő vendégeinket önfeledten mulatni látni, vagy tanúja lenni egy-egy új barátság megköttetésének, na az az igazán felbecsülhetetlen ebben az egészben.”